Sziasztok!:) Meghoztam a kövi részt.:) Bocsánat, hogy múlt vasárnap nem volt rész, csak rengeteg volt a programom.:( /Ide ezt nem akartam kiírni, mivel szerintem nagyon hülyén néz ki, hogy várod a blog következő részét, és megnézed mivel látod, hogy valami friss van rajta, és csak annyit látsz, hogy " sorry, majd hozom a részt, amikor tudom." Ezért létre hoztam egy FB csoportot, amiben esetleg az ilyenek miatt szólnék, és kaptok a blogból majd plusz részt, stb. stb.:)

https://www.facebook.com/groups/1386086361627722/ <-- Itt található a csoport. Mindenkit szeretettel várok.;) /

Köszönöm, azoknak, akik kommentáltak, nagyon jól esik a sok-sok pozitív visszajelzés. Köszönöm azt is, hogy rengetegen "pipáltok" a blog alján, és még azt is nagyon köszönöm, hogy 18(!!) ember feliratkozott.:) ( még sorolhatnám, hogy a 250 megtekintést egy részre /esetleg több/, de nem hinném, hogy ezt sokan elolvassák.:D)
Nem írok több hülyeséget.. Tehát jöjjön a rész.:)

Jó olvasást. xx

-----------------**------------------

2. Fejezet

Fáradtan tántorogtam le a lépcsőn. Éjszaka is felébredtem párszor, így elég hosszú éjszakám volt. Harry a konyhaasztalnál ült, háttal nekem, és két kakaót kavargatott.
- Jó reggelt!- köszöntem neki mosolyt csalva az arcomra.
Kicsit ijedten fordult hátra felém.
- Jó reggelt!- lépett mellém, és ölelt meg,mire automatikusan visszaöleltem.- Csináltam neked kakaót.
- Köszönöm.- ült ki az arcomra a mosoly. Régebben is tudta, hogy ezzel mindig levesz a lábamról.- Reggeliztél már?
- Még nem. De van süti itthon. Kérsz?- kortyolt bele a kakaójába, és felállt az asztaltól.
- Harry. Nagy lány vagyok már. Mindjárt megkeresem.- nyomtam vissza a székbe.
- Rendben "nagy lány". - válaszolt vissza cinikusan, mire megforgattam a szememet, és elkezdtem matatni a hűtőben. Egy nagy tálcán meg is találtam. Levettem két tányért a polcról, és rátettem az édességet, majd Harry-vel szembe letelepedtem.
Csendben ültünk az asztalnál, és nyammogtunk a finom, epres sütin.
- Mit csinálunk ma?- törte meg a csendet Hazza.
- Fogalmam sincs.- vontam meg a vállamat.- szerintem keresek magamnak valami tanfolyamot. Szeretném befejezni a divattervező karrieremnek a tanulását.- magyaráztam neki. Három éve folyamatosan ezt tanulom. Tavaly fejeztem be az egyetemet /ami miatt édesanyám kitagadott./, és mellette a két tanfolyamot.
- Szerintem inkább nézz magadnak valami más munkát itt a környéken. Keresek neked addig valami divattal foglalkozó munkát. Addig ne unatkozz.- tette az üres tányért a mosogatóba.- Jó?- dőlt az asztalnak, és érdeklődve vizslatta az arcomat.
- Megtennéd? -csillant fel a szemem.
- Persze.- nevetett rám. - Tudod, az életem vagy.- fordult el. Keserű mosoly ült ki az arcomra. A szívembe mintha egy kést döftek volna. Még szeret engem. Rosszat teszek vele. Csak fájdítom a szívét... Egy könnycsepp gördült le az arcomról, és pont a kakaómba csöppent.
- Lina sírsz?- guggolt le a székem mellé Harry, és óvatosan megfogta a kezemet.- Ugye tudod, hogy nem úgy gondoltam? Inkább nem is vagy az életem. Hidd el. Csak-csak..
- Harry. Hagyd abba.-fogtam be a száját az egyik kiszabadított kezemmel.- Kérlek.. Válaszolj őszintén.- Emeltem rá könnytől csillogó szememet.- Fájdalmat okozok neked? Elmenjek?- halkan ejtettem ki az utolsó szavakat, és a tekintetét kerestem, amit nem találtam meg, mivel a szemét lesütötte, de amikor kimondtam az utolsó szót, felkapta a fejét, és felállt mellőlem.
-Lina ne szórakozz. Fájni fáj.. De az még jobban fájna, ha elmennél... Megint itt hagynál egyedül.. Egyedül, úgy, hogy nem tudom mi van veled... Fájna, ha tudnám más ölel át éjszaka, más fogja a kezedet nap mint nap, és másnak súgod gyönyörű hangodon a fülébe, hogy " Szeretlek". Ez a kis fájdalom - emelte nagy kezét a szívéhez - semmi, ahhoz képest, amit éreztem, amikor nem voltál itt.
Megdöbbenve ültem a széken. Meg sem tudtam szólalni. Csak ültem, és néztem Harry-t amint az ablakon nézi a fát, nekem háttal.
- Csak te ismersz. Csak te tudod, ki vagyok igaziból. Csak te tudsz a fájdalmaimról. És ez így fog maradni örökkön-örökké.- fordult felém szomorúan, majd előhúzta a telefonját, ami éppen jelezte, hogy SMS-e érkezett. Bocsánatkérően rám pislantott, és kiviharzott a kertbe telefonálni.

Ez a hirtelen vallomás teljesen lezsibbasztotta a végtagjaimat. Nehezen felbotorkáltam az emeletre, és lezuhantam az ágyamra. Megpróbáltam elterelni a gondolataimat olvasással, de nem sikerült. Pedig ez általában segít. Tanácstalanul ültem az ágyamon, és szürcsöltem még mindig a reggeli kakaómat. Halk ajtónyikordulásra lettem figyelmes, miközben a gondolataimat próbáltam elrendezni. Harry cicája Morfi lépett be a szobámba. Óvatosan körbe nézett, és amikor meglátott halkan nyávogni kezdett. Az öröm átjárta a testemet. Morfit Harry akkor vette, amikor még együtt voltunk. Imádtam ezt a cicát, pedig alapból nem szeretem a macskákat. Kipattantam az ágyból, és felkaptam a cicát. Úgy szorongattam mint egy babát.

- Morfi szívem.- suttogtam a fülébe.- Hiányoztál.-Óvatosan visszaültem az ágyra, és neki dőltem az ágytámlának. Morfi gyorsan elhelyezkedett, és hangos dorombolásba kezdett. Halkan felkuncogtam, és simogatni kezdtem a fülét.

-Nem is tudod mennyi dolog történt velem amióta elmentem. Először is.. Talán a legfontosabb az, hogy befejeztem az egyetemet ezalatt a két év alatt. Volt egy barátom, akiben Őt kerestem, de nem találtam meg. Aztán édesanyám egyre többet dolgozott, mint pár évvel ezelőtt. Volt olyan, amikor három naponta láttam csak, mivel nem jött haza. Egyszer csak meguntam, és gondoltam meglepem, hogy elmegyek meglátogatni Őt, amikor éppen Berlinben volt, egy divathéten. Amikor megérkeztem a pályaudvarra, egy taxit hívtam, ami elvitt a helyszínre. Édesanyám amint meglátott, elkezdett ordibálni velem mindenki előtt, hogy "megint mit akarok, miért vagyok itt, és menjek haza.." Hiába kérleltem, hogy hadd maradjak, meg, hogy csak meg akartam lepni, nem hallgatott rám. Két testőrével elvonult, és a tömeg szélén még hátra szólt nekem. "Ne is menj haza. Csinálj azt amit akarsz, ha már nem jártál normális egyetemre."-  a bánat rám telepedett az utolsó szavaimnál.- Tehát nem tudtam, mit tegyek, és az első ötletem vezérelt.: Nem megyek haza, hanem valakihez beköltözök. Hát, így kerültem ide. Megint.. A sors azt akarja itt legyek. Harry-vel.- tettem le a földre a cicámat, és a ruhásszekrényhez léptem, amit Harry remek ízléssel hozatott nekem, tele ezer féle ruhával.- Így állok... Megint együtt vagyunk, mint régen. Nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de örülök neki. Pár éve, amikor el kellett válnom Harry-től, nagyon fájt. De nem mondhattam meg neki, hogy anyám miatt válunk el. Inkább azt mondtam neki, hogy nem szeretem. Elhitte.. Talán ez fájt a legjobban.. Féléves kapcsolat után, elhitte nekem egyik napról a másikra, hogy nem szeretem. Fájt.. És még most is fáj.. De el akarom neki mondani, hogy nem én akartam ezt az egészet.- emeltem fel a hangomat.- Hogy én még szeretem. Ugyanolyan tűz ég a mellkasomban, amikor megölel. Ugyanolyan isteni érzés járja át a testemet, amikor azt suttogja a nagy világba.. "Hiányoztál." Azt hittem pár hónap távollét majd segít abban, hogy kiszeressek belőle. De naiv vagyok. Reménykedtem, hogy pár hónap alatt kiszeretek belőle, és egy másik fiút tudok szeretni. Úgy nézni rá másra, mint Rá.- Halkan nevetve néztem ki az ablakon. A tavaszi napban, már lehetett érezni, hogy mindjárt vége van ennek az évszaknak is, és kezdődik a kedvencem. A nyár.- Mindent vissza akarok csinálni. Mindent.. Remélem még nem késő..

Leültem az ablakpárkányra, és lenéztem a nagy kertre. A kertész lent sürgött-forgott, vágta a szép nagy tujákat. Harry-t nem láttam sehol, pedig Őt kerestem. Mindent el akartam neki mondani, de nem találtam. Tanácstalanul, kinyitottam az ablakon, és kiszóltam az egyik kertészfiúnak.

-Elnézést.- kiáltottam le, mire a fiú körbe nézett.- Itt vagyok fent.- intettem le, mire felnézett az ablakba.- Elnézést, Harry lent van?

- Előbb ment vissza a házba.- válaszolt kedvesen a fiú.- Azt mondta lefürdik, és utána elmegy valakivel edzeni.

- Köszönöm.- intettem egyet mosolyogva, és bezártam az ablakot, de még hallottam, ahogy a fiú halkan megjegyzi.: "szép a pizsamád."

Elvörösödve néztem a tükörbe. Egy Micimackós hálóing volt rajtam, ami már kicsit nyúzodtan állt rajtam. Leellenőriztem, hogy be van-e zárva az ajtóm, és gyorsan felöltöztem. 

Mielőtt kiléptem volna a szobámból, még a tükörbe néztem, és megigazítottam a sapimat, majd lerohantam a lépcsőn. Érdekes látvány fogadott. Három fiú állt az előszobában, és éppen valamin nagyon nevettek. Amikor észrevettek óriási döbbenet ült ki az arcukra. Megrökönyödve álltam én is. Először Niall eszmélt fel, és óriási mosollyal az arcán emelt le a lépcsőaljáról.

- Linaaaaaaaaaaa!- ugrott a nyakamba Louis is, és Zayn is.

Nevetve öleltem vissza őket, és mindenkinek egy nagy puszit adtam az arcára.

- De hiányoztatok.- öleltem meg még egyszer őket.

- Ne is mond.- bólogatott Niall.- Annyi dolog történt velünk azóta, amióta itt hagytál minket.

- Igen. Eszméletlenül aggódtunk miattad.- szólt közbe Zayn.

-Semmi életjelet nem adtál. Tudod mennyire féltem?- reagálta túl kicsit Louis.

- Tudom, és ne haragudjatok.- szontyolodtam el én is.- Viszont rengeteg mesélni valóm van, és nektek is, azaz.....- hagytam egy kis hatásszünetet.

- Mehetünk gördeszkázni!- vágták rá csillogó szemekkel.

- Pontosan.- néztem rájuk én is csillogó szemekkel.

- Hívom Liam-et.- kotorta elő a telefonját Niall, és kicsit arrébb állt telefonálni.

- Mesélj hercegnő!- kócolta össze a hajamat Louis, míg Zayn lenyúlta a sapimat.

- Fiúk.- nevettem, és próbáltam visszaszerezni a sapkámat Zayn-től.

- Harry amúgy hol van?- jött vissza a telefonálásból Niall.

- Nem tudom. Én is őt kerestem, amikor lejöttem. Akartam vele beszélni, de eltűnt.- álltam meg Zayn mellett, akitől sikerült visszaszereznem a sapit.

- Itt vagyok.- szólalt meg a lépcső tetejéről mély, rekedtes hangján. Eléggé megviseltnek tűnt, de nagyon jól álcázta, mert mosolygott.- Csak fürödtem.

- Jól van haver. Elmegyünk egyet gördeszkázni.- informálta Harry-t Louis.- Jó móka lesz.- kuncogott fel.

- Persze, hogy jövök. Hozom a deszkáinkat.- örült meg Harry is, mire kicsit begörcsölt a hasam. Muszáj lesz vele beszélnem. De majd csak kicsit később.

Pár perc múlva Liam is megérkezett, aki úgyszintén nagyon örült nekem, majd elindultunk együtt megint deszkázni... Az egész csapat együtt volt... Mint pár hónappal ezelőtt....

----------------**----------------

Na, ez lett a 2. rész. Rengeteget dolgoztam rajta, ezért remélem tetszik.:)

Véleményeket nagyon várok.:)

xx